A Pilisi Református Egyházközség története az 1910-es évekre nyúlik vissza, amikor a helyi református közösség megalakult, és 1913-ban létrehozta első presbitériumát. Az akkori közösség nagy álma volt a templomépítés, azonban az első világháború és a magyar történelem viharai miatt erre csak 80 évvel később kerülhetett sor.

A templom építése 1993-ban kezdődött a gyülekezet összefogásával, és 1997-ben fejeződött be. Az épület egyszerű, modern stílusú, amely jól illeszkedik a környezetéhez. A különálló torony 2004-ben készült el, amely azóta a település egyik ismertetőjele. A karzat bővítése 2011-ben történt, ezzel további helyet biztosítva a növekvő gyülekezet számára.

A templom nemcsak vallási, hanem közösségi központ is, amely események, esküvők és koncertek helyszínéül szolgál. A gyülekezet első saját lelkésze, Morva Ákos, 1999 és 2016 között vezette a közösséget, jelenleg pedig Wisinger Dániel látja el a lelkipásztori teendőket. A templom építése és fejlődése a helyi református közösség összefogásának és elkötelezettségének szép példája.

1 harangja van

140 kg tömegű, 63 cm alsó átmérőjű, f2 alaphangú. Gombos Miklós öntötte Őrbottyánban 1990-ben.

Díszítménye egyik oldalán: kehely, körülötte felirat:

Másik oldalán pedig ez a felirat áll:

Vasárnapi harangozási rend:
10.00-10.05
10.25-10.30
12.00-12.03

A Pilisi Református Egyházközség lapjának híradása egy felkiáltással indít:
„Egyházunk ajándékot kapott!
Mindenki láthatja, templomunk bal oldalán ott ül egy legényke. Ölében szakajtó, s benne cipók. Nem megy el onnan, szoborból van, mellette helye is van a megfáradt embernek… „

Az ajándék Zombori Árpád pilisi szobrászművésztől származik, aki a helyet is kínáló kompozícióban János evangéliuma 6. fejezetéből származó jelenetet, ill. az ott olvasható idézetet is rögzítette, ami felidézi, amikor Jézus ötezer férfit megvendégel. Ennek kulcsfigurája a legényke, aki itt ül megpihenve, ölében az öt árpakenyeret tartja, a hátán keresztülvetett hálóban pedig a két hal látható.

„Van itt egy kisfiú, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi az ennyi embernek?” János 6:9.

A bibliai jelenet bővebb kifejtése a 2. forrásban olvasható. Jézus megetette az ötezer férfit, de még a maradékot is összeszedette. Tizenkét kosár lett tele az „evők” után megmaradt árpakenyér-darabokkal. Ez Jézus egyik csodatétele, ami után az emberekben megfogalmazódott: „Bizonnyal ez ama próféta, a ki eljövendő vala a világra.”

A Képtár (4. forrás) feltöltője tudni véli, az alkotás emlékszobor egy fiatalon elhunyt gyülekezeti tag emlékére készült.